Restaurátorként fő feladatunk az, hogy a műtárgyak állapotát megőrizzük a következő nemzedékek számára is. A restauráláson belül, főként a farestaurátor szempontjából nagy jelentőséggel bír a konzerválás, hisz a faanyagot gyakran károsíthatják rovarok és gombák. Gyakran előfordul az is, hogy a faanyag jó állapotú, viszont a rajta lévő festékréteg feltáskásodott és pergésnek indult (pl. az alábbi Nagy Szt. Gergely szobron). Ez általában a nagy páraingadozás eredménye. Ilyenkor még az esetleges szállítást vagy a feltárás - tisztítást megelőzően fontos a festékréteg visszakötése a hordozó faanyaghoz. Szállításhoz ideiglenes megkötésre lehet szükség, amit műtermi körülmények között véglegesítünk.
Debrecen – Szt. Anna székesegyház főoltár
Nagy Szt. Gergely szobor ideiglenes festékmegkötése szállítás előtt:
A kötőanyag befecskendezése a felvált festékréteg alá, majd japánpapírral történő rögzítés:
Szobor részlete a végleges konzerválás (festékmegkötés) után:
 |
 |
 |
A fertőzések megszüntetésére és egyben a faanyagok megszilárdítására telítőanygot használunk, amit merítéses, injektálásos vagy ecseteléses módszerrel juttatunk a rostok közé.
 |
Tállya – Szt. Vencel oltár Mária szobra – merítéses telítés közben
Olyan estben, amikor a hordozó faanyag annyira porlékony hogy kisebb mechanikai hatásra is összeroppanna, előtelítést végzünk. Ez azt jelenti, hogy csak a felületi festékréteggel közvetlenül érintkező rostokat szilárdítjuk meg annyira, hogy a feltárás - tisztítás biztonsággal elvégezhető legyen. Ezt általában injektálással végezzük és csak a feltárás után történik meg a teljes keresztmetszetben való konzerválás.
A konzerváló anyag megszilárdulása a bevivő oldószer teljes kipárolgásával egy időben történik meg. A teljes kiszáradás után léphetünk tovább és ha eddig nem történt meg a feltárás - tisztítás, most ez következhet. Legfőbb célunk itt mindig az eredeti festékréteg bemutatása, ami a későbbi átfestések eltávolítását jelenti. Általában már a konkrét restaurálást megelőző kutatás során, - amikor szondákat készítünk egy-egy festett felületen – megtörténik az általunk legmegfelelőbb oldószer kiválasztása, amivel az egész feltárás során dolgozni fogunk.
Debrecen - Szent Anna székesegyház - Kis Szt. Teréz mellékoltár – Szt. Rókus részletei:
 |
 |
 |
 |
A vastag és kemény olajos átfestést oldószeres áztatással megpuhítottam, majd szikével fokozatosan elvékonyítottam.
 |
 |
 |
 |
 |
A megfelelő tisztító-feltáró eljárás kiválasztása nagy felelősséggel jár, hisz visszafordíthatatlan károsodások érhetik a műtárgyat. Olyan oldószereket kell használni, amik csak a későbbi átfestéseket távolítják el és az eredeti festést nem bántják. Szerencsére a barokk kori mesterek még többnyire időtálló tojás kötőanyagú (emulzió) festékeket használtak, amik az oldószereknek is jól ellenállnak, ráadásul a felületeket védő lakkozást sem sajnálták több rétegben felhordani. A későbbi felújítások során általában már csak olajfestést alkalmaztak, a valódi aranyozások javítását pedig metállal (rézlemez), rosszabb esetben bronzporral oldották meg. Ezek az oldószeres felpuhítás után a felületekről már mechanikus úton (szikével finoman kapargatva) eltávolíthatók. Az átfestések teljes feloldódását azért igyekszünk elkerülni, hogy az eredeti festés minél kevesebb ideig érintkezzen az oldószerrel, esetleg megkárosítva azt. Ezért mindig csak akkora felületet szabad oldószerrel átkenni, amekkorát rövid időn belül kezelni és utána a vegyszertől közömbösíteni tudunk. A feltárt eredeti felület a kívülállók szemében nem mindig felemelő látvány, de mi sokszor annak is örülünk, ha egy tenyérnyi ép részre bukkanunk.
Aszód - Evangélista templom oltárának Máté evangélista szobra (18. sz. eleje )
 |
 |
A szobor félbe tisztított állapota látható, Feltárás után
jobbra a feltárt eredeti felület, balra pedig
még az átvételi állapotot mutató felületrész
az ideiglenes festékmegkötéssel.
A végleges festékmegkötést itt a
feltárással párhuzamosan végeztem.
Az aszódi szobor példáján is jól érzékelhető, hogy eredeti felülete mennyire sérült és egy templomban ez esztétikai szempontból mennyire zavaró lehetne. Bizonyára a tulajdonos és a hívők sem örültek volna, ha ilyen állapotban kapják vissza szobrukat és előbb utóbb valaki ecsetet ragadott volna közülük hogy kicsinosítsa. Többek között ezt is megelőzendő okból a mi feladatunk az, hogy a megmaradt eredeti festékszigetek tiszteletben tartása mellett a lekopott és hiányzó felületeken színkiegészítést végezzünk. Azonban ha ez a szobor valamelyik múzeumba került volna, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanez történik vele. A múzeumi restaurálás ezen a szinten késznek tekinthető, hisz megtörtént a konzerválás és láthatóvá vált az eredeti felület. Az, hogy ütött - kopott, hozzátartozik a műtárgy életéhez, történetéhez és senki nem várja el egy kb. 300 éves szobortól hogy makulátlan legyen.
A színkiegészítés kivitelezéséhez hiányoktól és hibáktól mentes felületre van szükségünk. Amennyiben plasztikai hiányokat kell kiegészítenünk, többféle módon is tehetjük. Ha ez nagyobb felületre terjed ki, legjobb a műtárgy anyagával egyező fából megfaragni (ez általában hárs). Ma már léteznek a műemléki elvárásoknak is megfelelő (könnyen eltávolítható) kiegészítő anyagok is, amelyek a teljes kikötésük előtt nagyon jól mintázhatók, majd kikeményedés után ugyanúgy faraghatók mint a fa.
Nagyon ritka esetben festettek régen a kopasz fára (akkor is átkenték legalább egy enyvréteggel), általában több rétegben felhordott és megcsiszolt krétalappal vonták be a fa felületi egyenetlenségeit elsimítva. Mi is ugyanezt tesszük az esetlegesen új faragású kiegészítéseken és a többi kis felületi hibát is ily módon simítjuk be. A munkafázis befejezéseként az egész felületet egy retus előtti izoláló lakkréteggel vonjuk be.
Mindezek után következhet a teljes esztétikai felújítás, a retus. Nem újrafestünk és átfestünk ! Az általunk festett részekről a festéknek bármikor könnyen eltávolíthatónak kell maradnia, ezért a festék kiválasztásánál ezt is figyelembe kell vennünk. Több festéstechnika használható, így pl. a vonalkázó és pöttyöző az, amely nem csak anyagában, de megjelenésében is egyszerű szemrevételezéssel megkülönböztethető az eredeti festéstől. A telibe festő technikát én leginkább csak márványozott felületek retusálásánál használom, ahol az egymásba olvadó színfoltok csak így alakíthatók ki a legjobban.
 |
 |
Színkiegészítések (retus) vonalkázó technikával
Végül sor kerülhet a védőbevonat több rétegben történő felhordására. A megfelelő lakk kiválasztása is fontos szerepet játszik egy műtárgy végső megjelenésében. A túlzottan ragyogó lakkozás például kifejezetten bántó lehet egy festményen, mert a befénylések miatt vakfoltok jelennek meg rajta. Ugyanez a jelenség szintén nagyon zavaró lehet az ikonosztázionok esetében, ahol meglátásom szerint még inkább olvashatónak kell maradnia a képeknek, hisz egykor az ikonfalon felsorakozó festett táblákról olvasták le a Bibliát az írástudatlan hívők.
 |
Nagy történelmi háborúinknak köszönhetően, templomainkban főként a barokk kori emlékek maradtak ránk. Szinte egy időben és nagy számban keletkeztek, amik mostanra egyszerre kezdenek felújítást igényelni. Oltár restaurálás estén természetesen előfordul, hogy az állvány nélkül elérhetetlen helyeken valami nem előre tervezhető módszert kell kitalálnunk. Ezért is van fontos szerepe a restaurátori utódokumentációnak, amiben felsoroljuk a véglegesen felhasznált anyagokat és technológiákat. Legfőbb célunk mindig az, hogy a tárgy eredeti állapotát tárjuk fel és mutassuk be, ha ez lehetséges. A szükség szerinti rekonstrukciókat vagy anyagukban, vagy technológiai kivitelezésükben (vagy mindkettőben) különböztetjük meg az eredetitől.
Az elmúlt évtizedekben több katolikus templom oltárán dolgoztam, most csak az utóbbi pár év munkáiból mutatnék be kettőt:Debrecen; - Kis Szt. Teréz mellékoltár (kb. 1746.)
 |
 |
Restaurálás előtt és utána (2005.)
 |
Debrecen; - Munkás Szt. József mellékoltár (kb. 1748.)
 |
 |
Restaurálás előtt és utána (2008.)
Oltár restaurálás esetén természetesen előfordul, hogy az állvány nélkül elérhetetlen helyeken valami nem előre tervezhető feladatot kell megoldanunk. Hasonlóan történt ez a jelen oltár helyreállítása során is, amelyet az alábbi képekkel próbálok összefoglalni:
 |
 |
restaurálás előtt és utána
 |
Eredeti festéslenyomat a felszögelt deszka alatt. Ez azt is bizonyítja, hogy az oltár eredeti felállítása és faragványainak elhelyezése után történt meg az egész építmény festése. (Oltárok szétbontásakor ezért minden elem ott hagyja körvonalának lenyomatát az adott felületen, ami számunkra mindig nagyon fontos információkat ad.) Az oromzati retabló bal oldali részlete; – feltárás és bontás közben kiderült, hogy az eredeti festéklenyomatok nem egyeznek meg a felhők jelenlegi elhelyezésével. A korábbi felújítás alkalmával tehát a félköríves záródást megbontva, három ponton szőrös deszkákra szögeltek – és így sugáríven kívül toltak egy-egy nagyobb felhőcsoportot (kétoldalt és középen, ahogy az átvételi állapot képén is látható). Eredetileg nem volt szándékomban az elemek eltávolítása, de ahogy a feltárással előrehaladtam, a retabló márványozásán egyre több felületen jelentek meg a kopasz deszka foltjai. Így kénytelen voltam a lenyomatokat nem pontosan lefedő elemeket lebontani (pl. a képen látható felhőket is) és így egy előre nem várt feladat előtt álltam – megfejteni, hogy melyik felhő hol lehetett eredetileg? |
 |
Teljes feltárás után a festéklenyomatok körvonalát átrajzoltam egy vékony takarófóliára, hogy azután vízszintes helyzetben könnyebb legyen a lebontott elemek eredeti helyét meghatározni. Csak azokat az elemeket hagytam bontatlanul, amelyek pontosan beillettek a lenyomatukba, ezek körvonalát piros vonallal különböztettem meg a rajzon. |
 |
A beazonosítást bonyolította, hogy az alaprajzi egyeztetésen túl az egyes darabok egymás közötti átfedési lenyomatát is figyelembe kellett venni. Beazonosítás után minden elemet számozással láttam el, hogy a visszaépítést megkönnyítsem. (A végeredmény képe a fenti restaurálás utáni fotókon látható.) |
Szobor restaurálás:
 |
 |
Debrecen; - Kis Szt. Teréz mellékoltár - Szt. Rókus szobor - a restaurálás fő fázisai
 |
 |
 |
 |
Tállya; - Szt. László R.k. templom – Szt. Vencel oltár (1757.) – Szt. István szobor - a restaurálás fő fázisai
 |
 |
 |
Tállya; - Szt. László R.k. templom – Szt. Vencel oltár (1757.) – Szt. Imre szobor - a restaurálás néhány fázisa
  |
 |
 |
Debrecen; - Szt. Szent Anna székesegyház – Főoltár - Nagy Szt. Gergely püspök szobor - átvételi állapota és restaurálás után
 |
 |
 |
restaurálás közben
 |
Múzeumi restaurálás
Ezen a területen is volt szerencsém dolgozni, így például:
a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött bártfai „Mátyás stallum” (1483-ból) és a szintén Bártfáról származó kétüléses, intarziás stallum (XVI. sz. eleje) helyreállításakor.
 |
„Mátyás stallum” (1483.) – konzerválás és restaurálás után
 |
átvételi állapot néhány képe a raktárból
 |
 |
a töredékek összeválogatása közben
 |
 |
részletek a letisztított füllung betétekről
 |
 |
Az egyik füllung betét átvételi állapota – és deszkájának állapotára jellemző képek a hátoldalról. ( erős rovarfertőzés )
 |
 |
A két deszkából kialakított füllung betét a ragasztása mentén elvetemedett, amit tisztítás és konzerválás után prés alatt újra kellett ragasztani
 |
Két üléses „Bártfai stallum (XVI. sz. eleje) restaurálása (1995.):
 |
 |
 |
olvasópadja Az átvételi állapot részletei a stallum
 |
 |
Átvételi állapot; - a faanyag állapotára A koronázó párkány és a baldachin
osztólécének letisztított részletei
jellemző részlet |
 |
 |
tisztítás utáni részletek
 |
 |
 |
 |
Az olvasópad egyik füllung betétje – félbe tisztítva
 |
restaurálás után - az intarzia rekonstrukciójával
 |
konzerválás és restaurálás után, a kiállításban elhelyezve
 |
Ikon restaurálás
Szentendre; - Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Mándoki Görög Kat. templom táblaképei:
 |
 |
 |
 |
 |
(Istenszülő) ikon restaurálás - a vetemedés kiegyenesítésével
 |
 |
 |
Szt. Miklós - ikon restaurálás
 |
 |
 |
Angyalok kara - ikon restaurálás
 |
A kecskeméti Görög Egyházi Gyűjtemény - festett fatárgyak restaurálása:
 |
 |
 |
Mindkét oldalán festett kereszt és faragott Veronika kendő
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Festmény restaurálás
A kecskeméti Görög Egyházi Gyűjtemény halotti leplei - restaurálás múzeumi szinten:
 |
 |
 |
A festmény restaurálás közben
és a kiállításban elhelyezve
 |
 |
Vászon alapú ünnepi ikon restaurálás múzeumi szinten:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Sarlós Madonna Bakonygyepesről(vászon) - festmény restaurálás:
 |
 |
Átvételi állapot A félbetisztított kép
 |
 |
 |
Alapozás után A restaurált festmény
 |
Képkeret restaurálás
A Sarlós Madonna kerete (bakonygyepesről):
 |
 |
 |
Átvételi állapot Az egyetlen épen maradt sarokdísz A vastag bronzpor eltávolí-
tása és a plasztikai kiegé-
szítés után
 |
 |
 |
Olajnyomat restaurálása:
A kép (magántulajdon) hordozója papír, melynek felületi lakkrétege besötétedett (eloxidált), - a kiszáradástól összeráncolódott és helyenként elszíneződött. Ennek eltávolítása nagyon nehéz volt, mert a képalkotó festék oldószere megegyezett a lakkéval.
 |
 |
 |
A félbetisztított kép Tisztítás után Az olajnyomat restaurálása után
 |